
(Utolsó frissités 2014. 06.01.)

(Utolsó frissités 2014. 06.01.)
Két esztendővel ezelőtti sikeres pályázatunk eredményeként egy újabb hagyományt teremtettünk Sóstóhegyen. Akkor azt vállaltuk, hogy civil szervezetek összefogásával önálló programnapot szervezünk színvonalas tartalommal, és a helyi iskolával közösen tesszük izgalmasabbá városrészünk ismert rendezvényét, a Szabó Lőrinc Kulturális Napokat.

(Visegrádi királyi solymász bemutatója)
2014. március 19-én tartottuk éves rendes közgyűlésünket, mely egyesületünk tisztújító közgyűlése is volt egyben.

"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk. (...)” (Pilinszky János)

Október elején öt nyíregyházi általános iskolából 30 gyerek mérhette össze tudását sóstóhegyi válogató versenyünkön. Közülük kerültek kiválasztásra azok a gyerekek, akik erdélyi autóbuszos kirándulásunkra vendégként jöhettek el, és Szentegyházán mese és versmondó, valamint népdalt éneklő kategóriákban mérhették össze tudásukat a székelyföldi gyerekekével.

(Frissítve az elért eredmények táblázatával!)
2013. október 24-én immár negyedik alkalommal utazhattunk el „Erdélyországba”, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia Alapítvány meghívására. Háromnapos utazásunk célja nevezetes történelmi emlékhelyek felkeresése mellett a Szentegyházán megrendezésre kerülő közös gálaesten, a "Szentegyháza-Nyíregyháza Ciripelőn" való részvételünk volt.

„Maroknyi székely” vitézségének állított emléket Nyergestető című versében Kányádi Sándor költő az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nevezetes székelyföldi helyszínéről:
„Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.”

Augusztus első napjaiban erre a távoli helyszínre utaztunk el. Közadakozásból állítottuk, és avattuk fel emlékezésünk kopjafáját.